Internetpornó - függőség

Magányos szívek klubja

    A internet elterjedésével a pornográfia hétköznapi, tömegszórakoztatási áruvá vált. Ám a tv-sorozatokkal vagy a popslágerekkel ellentétben, közösségi élmény legfeljebb a virtuális világban érhető tetten, a fogyasztók java nem szívesen osztja meg felfedezéseit szemtől-szembe. Közben egyre többen válnak a műfaj betegévé, ám nagy részük el sem tudja képzelni, hogy kezelésre szorulna.

    Húsz éve még csak a garázsban rejtegetett szexújság, a „Legnagyobb gólok” felirattal címkézett videókazetta jelképezte a boldognak tűnő párkapcsolat árnyas oldalát. A pornó afféle sötét, alvilági dologként működött, a lapok, filmek beszerzése szégyenérzettel párosult, mivel a közvélemény szemében a szaküzletek, videókabinok törzsközönsége egyszerűen „perverz alak”–nak számított. Ám az internet megjelenése véget vetett az addigi kínos formuláknak, a felhasználók számára biztosított névtelenségnek köszönhetően hamar kiderült, hogy az elképzelhetőnél jóval nagyobb igény mutatkozik a téma iránt. Már az internet hőskorában világossá vált, hogy az új médium legnagyobb slágere – egyúttal üzlete – a pornó, nem csoda, hogy szinte pillanatok alatt olyan elképesztő mennyiségű, a témába vágó anyag vált hozzáférhetővé, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Nem véletlen, hogy ennek hatására az ingerküszöb folyamatosan emelkedik, a fogyasztók pedig egyre „meredekebb” tartalmak iránt kezdenek érdeklődni. Míg a múlt század hetvenes éveiben az átlagférfi számára tulajdonképpen egy szexlapból kiollózott fotó is elegendő volt a fantáziáláshoz, mára – ahogy azt Parti Katalin kriminológus Gyermekpornográfia az interneten (Bíbor Kiadó, 2009) című könyvében megjegyzi – „A felhasználók idővel hozzászoknak az egykor extrémnek tekintett anyagokhoz, amelyek a megszokás által elvesztik extrém jellegüket és visszaszorítottból (...) megtűrt jelenséggé válnak (...). Ezzel az egykori ’extrém’ normálissá, igazodási ponttá lesz, míg az ehhez képest is ’szélsőséges’ válik valódi pornográfiává. A társadalmi tolerancia fejlődésével a célzott fogyasztók magatartása ’extremizálódik’.”

Mindezt el lehet intézni annyival, hogy nincs ezzel semmi baj, a mainstreammé magasztosult pornó hatékony fegyver a képmutatás, a prűdség ellen, a totális szexuális forradalom. Csakhogy a „műfaj” iránti rajongás kőkemény addikciót eredményezhet, ami ugyanúgy tönkreteheti a felhasználó és környezete életét, mint például alkohol.

Férfibaj

    „A férfiak nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen a mostani a teljesítménykényszeres időkben szinte minden csak a külsőségekről szól, és ez partnerkapcsolatokra is vonatkozik – mondja Pándy Mária szexológus. – Ma már ott tartunk, hogy a szex, amely éppen a felszabadultságról kellene hogy szóljon, ugyanúgy stresszel jár, mint a munka, és már az ágyban is a teljesítmény kerül a középpontba. Ha egy kapcsolatban az ilyen értékrendszer válik dominánssá, akkor a férfi részéről a pornóban való alámerülés egyfajta védekezési mechanizmus, a feszültség levezetése ­– maszturbációval.”

    Mindez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy film megtekintése – párkapcsolatban élőnek, agglegénynek egyaránt – az addikció előszobája, de ha valaki a monitor előtti élmény kedvéért hanyagolni kezdi kapcsolatait, ha nem vonzza már az „élő szex”, viszont egyre jobban vágyódik az efféle virtuális világba, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy rendjén való-e az ilyesmi. Mindez korántsem egyszerű.

    „Már nap közben a munkahelyen éreztem, hogy szinte ’kattogok’ akárcsak a drogosok, hogy végre odaülhessek a gép elé és megnézhessem a szokásos oldalakat. Ilyenkor hosszú órákat töltöttem a gép előtt késő éjszakába nyúlóan, egymás után nyitottam meg az oldalakat, vártam egy-egy filmre, hogy lejöjjön de amint lejött gyorsan átpörgettem és már néztem is a következőt. Soha nem volt elég. (…) Ekkor még mindig nem gyanakodtam, talán csak az bosszantott, hogy az egész estémet a gép előtt töltöttem és másnap fáradt voltam. (…) Sajnáltam az elvesztegetett időt, amit már sokszor megfogadtam, hogy inkább olyan dolgokra fordítok, mint például az olvasás de a pornónézés miatt ez mindig ’csúszik’. A rendszeres önkielégítés miatt, barátnőmre nincs ’ingerem’ mivel én rendszeresen ’könnyítek’ magamon, így a szexuális életünk is lecsökkent” – olvashatjuk a kifejezetten az internet-pornófüggőség ellen küzdő blogger (kiut.blog.hu) feljegyzéseiben.

    Úgy tűnik, Truman Capote aranyköpése – „A maszturbációban az a jó, hogy nem kell hozzá kiöltözni.” –  az internetpornó-addikció kulcsmondata lehetne. Az internet- és a szexfüggőség közös halmazaként is értelmezhető probléma ugyanis kifejezetten a férfiak körében jelentkezik, s valószínű, hogy kialakulásában – egyebek mellett – annak a közvélekedés szerint inkább a férfinemre jellemző „praktikus gondolkodásnak” is szerepe van, amely a racionalitást mindenek fölébe helyezi. A tipikus pornófogyasztónak meggyőződése, hogy csupán természetes szükségleteit vezeti le, és ez a monitor előtt sokkal biztonságosabb, kényelmesebb, nem utolsósorban pedig  lényegesen olcsóbb, mint a „szoknyavadászok” erőfeszítései. „Elfut melletted egy zsenge tini, aki megáll, és elkezd hajlitani a feszes futónadrágjaban. Persze, hogy nem fogod leszólitani, mert egyébkent semmi esélyed nem lenne nála, mert bunkónak talál. A lányok még akkor is gyökérnek néznek, ha nézed a seggüket az utcán.” – panaszolja egy fórumozó, miután kifejtette: „Csak egy katt, és ott van on-line a film/trailer, akármilyen, amilyet csak akarsz. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlenül rossz ez. Az ember megismeri a vágyait, hogy mi tetszik neki a szexben.”

    Az ilyen „észérvek”-kel nem könnyű vitázni, így nem csoda, hogy, kevesen vannak, akik egyáltalán felismerik, baj lehet ebből.

„Az internetes pornófüggésnek ugyanúgy megvan a klinikai tünettana, mint a kémiai szerek esetében – mondja Nagy Zsolt, addiktológus-konzultáns. – Elsőként a kontrollvesztés következik be vagyis a beteg jóval több időt tölt a számítógépe előtt, mint amennyit eredetileg szándékozott. Ezt a beszűkülés követi, a pornózás elkezdi strukturálni az illető mindennapjait, később eljut odáig, hogy a kockázatot is vállal, például a munkahelyén ezzel kezd foglalkozni. Volt nálan egy topmenedzser, aki elmondta, hogy mindennap a lebukás szélén van, és tulajdonképpen egy rettegés az élete, de képtelen megállni. A függőség jellemzője továbbá a sikertelen leszokás, ami azzal az önáltatással és tagadással párosul, hogy ’bármikor képes vagyok’ abbahagyni, illetve, hogy ’ez nem is akkora probléma’. Végezetül pedig – a drogfüggőséghez hasonlóan – a mennyiségi növekedés is bekövetkezik: ugyanaz a dózis már nem váltja ki a kívánt hatást, és egyre brutálisabb tartalmak felé vezetheti a fogyasztót. Ekkor már nem számít az sem, hogy ’lebukott’ és a házassága romokban van – akkor is ott üldögél a gép előtt.”

    Az internetpornó-függőség kialakulásának is valószínűleg ugyanazok az előzményei – addikt szülők, gyermekkori trauma, frusztráció, önképzavar, stb. –, mint a legtöbb szenvedélybetegségnek, ám ellentétben azok többségével, a betegnek nincs – vagy alig van – lehetősége, hogy megossza élményeit sorstársaival, ha felismeri a problémát, szakemberhez forduljon, hiszen mások előtt az ilyesmi teljességgel vállalhatatlan. (Ez fordítva is igaz: egy nő például előbb vallja be, hogy alkoholista a férje, mint azt, hogy pornófüggő.) Ezek után logikus, hogy a pornófüggő teljesen elmagányosodik, hiszen teljesen felszámolja, vagy csak felszínesen ápolja valódi kapcsolatait, ráadásul mindenki – legfőképp éppen a partnere – előtt kell titkolnia „szégyenteljes szenvedélyét”. Ez pedig folyamatos bűntudat mellett, a beszűkültséghez vezet.

Létezik teljes megvonás?

     „Szerintem azt az esélyünket, hogy ’normális’ pornófogyasztók legyünk, mi már ellőttük. És bármennyi idő után visszaeshetünk. Ha belegondoltok: miért van, hogy szeretnénk pornót nézni úgy mint a nem függők? Azért mert függők vagyunk. Ha nem lennénk, leszarnánk azt is ha soha többé nem nézhetnénk. De amíg reménykedünk, hogy egyszer majd nézhetjük ’legálisan’ úgy, hogy nem kell magunkat szardarabnak érezni tőle, addig függők vagyunk” – írja egy hozzászóló a már idézett blog fórumában, ami remekül összefoglalja a lényeget: ennél a függőségnél sem vezethet eredménye az „adag” csökkentése.

    „A legtöbb szenvedélybetegséghez hasonlóan, a internetpornó-függőségtől való szabadulást is csak a teljes megvonással lehet elérni. „A szakirodalom ’clean the house’–nak nevezi az első lépést – mondja Nagy Zsolt. – Ahogy a heroinfüggőnek először ki kell törölnie a dealerek számát a mobiltelefonjából, az internetpornó-függőnek a számítógépén lévő pornográf tartalmaktól kell megszabadulnia, ami egyébként nem is olyan egyszerű dolog, hiszen hosszú évek gyűjtőmunkájának eredményétől kell megszabadulni. Fontos, hogy felismerje, betegségről van szó, és megszabaduljon szégyenérzetétől, és keressen fel terapeutát, vagy a szexfüggők önsegítő csoportját. (Erről bővebben: Gyötrő gyönyör, Magyar Narancs, 2010. január 7.) A szakember szerint a teljes megvonás csak a pornófogyasztásra vonatkozik, a szexuális életről nem kell lemondani, ám ha szex közben a férfi más nőkről fantáziál,  a függőség jele.

A tökéletes drog

    A tudósok régebben nem nagyon foglalkoztak avval, hogy milyen biokémiai folyamatokat gerjeszt a pornográfia az emberi szervezetben – természetesnek vették szexuális stimuláló hatását. Azonban az internet-boom nyomán megkezdett kutatások azt bizonytották, hogy a pornó nézegetése a kábítószerekhez hasonló kémiai folyamatokat generál az agyban. Hat évvel ezelőtt az amerikai szenátus kereskedelmi bizottsága előtt szinte egymásnak estek a szakemberek a témával kapcsolatos meghallgatáson. Egy részük azt állította, hogy internetes pornográfia „legtökéletesebb függőséget okozó anyag”-nak az „új crack”-nek tekinthető, és mivel a tiltott droggal ellentétben a hozzáférés nem ütközik nehézségbe, sokkal nagyobb veszéllyel jár, mint az illegális kábítószerek, míg mások „csak” a játék- vagy bevásárlásfüggőséghez hasonló problémának tekintették. Ám abban teljes volt az egyetértés, hogy az amerikai kormánynak támogatnia kellene a pornó biológiai következményeit feltáró kutatásokat, illetve a veszélyekre figyelmeztető kampányokat.

    „Az internetes pornó legnagyobb veszélye abból fakad, hogy tömegméretekben rongálja meg a felnövekvő nemzedék ’lelki világát’, ugyanis a testiségről teljesen hamis képet mutat – mondja Nagy Zsolt. – Túlzott elvárásokat fogalmaz meg, afféle versenysportként mutatja szexet, gyakorlatilag kiirtja az erotikát, s minden ’finomabb’ módját a férfi-nő kapcsolatnak. Ezáltal olyan minta jön létre, ami azon a tévedésen alapul, hogy a nők és a férfiak szexualitáshoz való viszonya azonos.”

    „A kamaszok úgy szocializálódnak, hogy az internetnek köszönhetően olyan nőt keres, amilyet csak akar vagyis már fantáziálnia sem kell. Ezek után nem csoda, hogy amikor  a valódi szex kerülne sorra, ő már nem működik, egyrészt mert olyan magas az ingerküszöbe, másrészt pedig mert annyira megszokta a 'saját' kezét, – mondja Pándy Mária. – Járt nálam egy 20 éves fiú, aki elmondta azzal, hogy 'már túl van mindenen' és egyáltalán nem kívánja az igazi nőket, mert úgy tapasztalta, hogy unalmasak és hisztisek. Egészen mások, mint a filmek hősnői.”

    Mivel manapság a gyerekek többsége számára a pornófilm jelenti a felvilágosítást, a jövőben beláthatatlan következményei lehetnek, hogy a férfiak többsége természetesnek veszi azokat az extrém szituációkat, melyek egy átlagos pornófilmnek is a velejárói.  A garantált csalódás nyomán ugyanis valószínűleg egyre többen gondolják majd, hogy a monitor nyújtotta örömöket nem pótolja egy igazi nő. Már csak azért sem, mert kérdésessé válhat, hogy valójában ki számít igazi nőnek?

Legát Tibor