Psychoszexualis metamorphosis a menopausában

A nő biológiai változásai- amikor „nagylány” lesz, amikor kisbabát vár, amikor klimaxol- markánsan és konkrétan hormonális változásokhoz köthetőek. A menopauza nem betegség, hanem a női test, a női élet természetes változása

Menopausa és klimax

A menopausa görög-latin eredetű szó, (pausa: vég) ami egyrészt az utolsó méhűri vérzésre utal, mely után egy évig - de legalább 6 hónapig - újabb vérzés nem jelentkezik. Átlagosan 48-52 év között várható. A menopausa másrészt utal az utolsó menstruációt követő hosszú időszakra, amely a nemi teljesség korától az öregkorig tart, s melyet színezhetnek a petefészek működés hanyatlására, majd megszűnésére jellemző tünetek. Az átlagos élettartam meghosszabbodása miatt a nők életük 1/3-t élik le női hormon-hiányos állapotban. A klimax/klimaktérium elnevezés görög eredetű, s jelentése szerint az utolsó menstruációt követő állapotot jelöli: a „változás kora” , „tetőpont, csúcspont” a nő életében, más megfogalmazás szerint az élet „kritikus” kihívása, ill. „egy lépcsőfok a létrán”, azaz a nő életének egy új szakasza.
Bizonyosan nem véletlen, hogy a nők „bűvös”, rettegett korhatára a negyvenedik életév. Erre a korra még a legliberálisabb nőgyógyászok is azt mondják, hogy kötelező megszülni az első gyereket. Negyven körül ugyanis,- plusz mínusz három év- a nők nagy része karakteres biológiai, hormonális változáson megy át. Ilyenkor „asszonyosodnak”- szednek magukra öt-nyolc kilót, anélkül, hogy többet ennének, vagy kevesebbet mozognának-, ilyenkor élesednek a szem-száj- dekoltázs körüli ráncok, lesz szárazabb a bőr, alacsonyabb a libidó…

A klimax jellemző psychés tünetei:
kialakulhatnak a „dominó elv” alapján a vegetatív tünetek következményeként, így az éjszaki verejtékezés alvászavarhoz vezethet, a kialvatlanság fáradékonyságot és teljesítmény csökkenést, ez feszültséget, szorongást, hangulatingadozást, fejfájást okozhat. A menopausát kísérhetik koncentrációs zavarok, memóriazavar, az önbizalom elvesztése vagy a nemi aktivitás és a libidó csökkenése. A hosszabb ideje fennálló női nemi hormonhiány a hám sorvadása miatt hüvelyszárazsághoz, visszatérő hüvelygyulladáshoz, húgycső-, és hólyaggyulladáshoz vezet. Nemritkán női hormonhiány állhat a vizelettartási panaszok (akaratlan vizelet elcseppenés) hátterében. A kötőszövet változása folytán jelentkezhetnek izületi, kisízületi fájdalmak, és a bőr alatti kötőszövet rugalmasságának csökkenésével. Megváltozhat maga a bőr is. A hosszan, éveken át tartó ösztrogén hiány egyik következménye lehet a törés nélküli vagy töréssel járó gyors csontritkulás, ami - például a combnyaktörést követő szövődmények miatt - életveszélyt jelenthet a beteg számára. A másik következmény az ösztrogén koleszterinre és egyéb vérzsírokra kifejtett kedvező hatásának elmaradása, ami siettetheti a szív-érrendszeri betegségek kialakulását.
A menopausalis tünetek megélését befolyásolhatják bizonyos társadalmi-szociális tényezők. Így az indiaiak, az arab és afrikai népek csak a vérzés megszűntéről számolnak be, vegetatív tüneteket nem tapasztalnak, és megváltozott helyzetüket nem krízisként élik meg, hanem a társadalmi megbecsülés új állomásának tekintik. A nyugati típusú társadalmakban a nők egy része úgy érzi, hogy ahol a fiatalság az érték, ott a változókor fenyegetést jelent. Ez megfosztja a nőt szépségétől, nemiségétől, számos korábbi feladatától, ezért ezt az időszakot az öregség kezdetének, a nemiség elvesztésének szimbólumaként éli meg az ennek megfelelő heves vegetatív és psychés tünetekkel, és amennyiben menopausát eleve nem tekintik élettani állapotnak, s nem látnak kiutat az új helyzetből, identitás zavar, krízisállapot, beteg-szerepbe menekülés alakul ki. Összehasonlító vizsgálatokat végeztek különböző kultúrákban annak kiderítésére, hogy miként gondolkodnak, éreznek a változás éveiről Japánban, Mexikóban, Görögországban. Azt találták, hogy a megvizsgált országok közül sehol sem foglalkoznak – még csak megközelítőleg sem – annyit a klimax kísérő tüneteivel, mint a legfejlettebb országokban. A menstruáció elmaradása természetesen mindenütt nagyon fontos mérföldkő a nők életében, de ennek inkább a lelki-gondolkodásbeli következményeivel foglalkoznak, a testi változásokat – ha nem is örömmel, de tudomásul veszik.

A klimaxon túli nők jelentős része válás, megözvegyülés vagy egyéb okok miatt egyedül él, Európában és Amerikában azonban tömegesen vannak jelen a párkeresők “piacán”. Természetes, hogy egészen másként viszonyul egy nő az öregedés jeleihez akkor, ha még partnert, vagy házastársat keres, mint az, aki ezeket a “programokat” már lefutottnak tekinti a saját életében. A falusi közösségekben a klimax után a nők családon belüli tekintélye, szerepe, inkább erősödik, mint gyengül, és ez megmarad egészen addig, amíg munkavégzésre képesek. A modern életforma persze itt is bomlasztja a régi családi kereteket, szokásokat, és a fizikailag könnyebbé vált munka hozzájárul a civilizációs betegségek – például a csontritkulás – megjelenéséhez. Német kutatók által megvizsgált grúz parasztasszonyok közül a legidősebbek, akik még nagyon sok joghurtot, túrót, sajtot, halat, diót és gabonaféléket ettek, és nagyon keményen dolgoztak, nem ismerik a csontritkulást, és a változás évei alig viselték meg őket. Az ötvenes éveikben járó lányaik ezzel szemben – bár sokkal kevesebb nehéz fizikai munkát végeztek –, valószínűleg a megváltozott táplálkozás következtében rosszabb fizikai állapotban vannak, és sokan súlyos mozgásszervi betegségekben szenvednek. 47-55 éves kor körül a nőknél megszűnik a menstruációs ciklus ezzel együtt a gyermekszülési képesség is. Ez az időszak sokféle testi és lelki változással jár együtt. Figyelemre méltó tény, hogy nem minden nőben figyelhetők meg a klimax klasszikus tünetei. A nyugodt, kiegyensúlyozott nők között gyakrabban fordul elő, hogy a klimax alig okoz tüneteket.
Gyakran egybeesik a gyerekek kirepülésével, a fészekelhagyással, aminek következménye lehet, hogy a párnak újra kell definiálni kapcsolatát. De arra is lehetőség, hogy az ember meglévő energiáit már ne csak a gyerekeire, hanem önmagára, kapcsolataira, hobbijaira fordítsa.
Klimax idején is sérülhet a női identitás, ha fiatalabb korban túlságosan hangsúlyozott volt a külső szépség, a fizikai vonzerő.
Napjainkban a női identitás egyre inkább a jó külsőre, a szépségre épül, ezért súlyos önértékelési zavarok jelentkezhetnek a klimaxos nőknél.

A szépségipar és a kozmetikai sebészet technikáinak fejlődése és egyre könnyebb elérhetősége is nagyban hozzájárul a külsővel való krónikus elégedetlenséghez. Ez aztán visszahat ezen technikák fejlődésére, fenntartva ezzel a keresletet irántuk. az illúziót, tudniillik fiatalabb vagyok ideig-óráig valóban megadják, de inkább nehezítik az idő múlásának elfogadását, s ezzel együtt az ifjúság elengedését. (Érdekes adat: a kozmetikai sebészeti betegek 20 százaléka ma is "visszajáró"!)

A változó kor a mai világban különös erővel hat a nőkre. A görög eredetű klimax szó a változó korra mint "kritikus" időszakra utal. Soha ennyit nem foglalkoztak a "klimax" ügyével, mint manapság. Vajon miért bukkant most fel ilyen erősen ez a probléma? Az emberi élet, éppen úgy, mint a Világkorszakok, szakaszokra bomlik. Az utóbbi száz évben az átlagéletkor emelkedésével - és ezen belül a női átlagéletkor különösen megemelkedett volta miatt - az orvosok egyre gyakrabban találkoznak az ún. klimax környékén lévő hölgyek panaszaival.

Döbbenetes tévhit, ami sokakat korán impotenssé tesz, nőket meg elhanyagolttá, hogy a nemi élet az ifjúságnak jár, negyvenen túl a szex nem illik, nem való, felesleges időpocsékolás. Annyira beivódott ez a köztudatba, hogy sokan abbahagyják a szerelmeskedést, pedig a párjuk még igencsak akarja. Micsoda ostobaság! A nők például éppen a klimax táján igénylik, vágyják a harmonikus, gyöngéd csatározást. A férfiak - bármennyire is tagadják - a klimax őket is utoléri, a kínjait nem kerülhetik el. Az ezzel járó "férfiasságvesztés" önértékelési zavarokhoz vezet.

Hihetetlenül nehéz megöregedi és tudomásul venni, hogy oda az ifjúság, a vonzerő, a csáberő. Mulandóságunkkal szembesülni, nos ez csaknem elviselhetetlen. De ha van társunk, belső harmóniánk és egyensúlyunk, akkor kevéssé fájdalmas, akkor sérülések nélkül lehetséges... A legtöbb vadon élő állat az élete végéig, vagy majdnem a haláláig termékeny marad. Ugyanígy az emberhímek is... A nők termékenysége azonban nagyjából negyvenéves kortól hirtelen csökkenni kezd, ami úgy egy évtizeden belül teljes sterilitáshoz vezet." Az evolúciós biológusok számára a női menopausa az emberi szexualitás legkülönösebb... egyúttal a leglényegesebb sajátosságai közé tartozik. Nagy térfogatú agyunkkal, felegyenesedett tartásunkkal... a rejtett ovulációnkkal és az örömszerzésért folytatott szex iránti hajlamunkkal együtt... a női menopausa azon biológiai sajátosságok közé tartozik, melyek döntően meghatározzák emberi mivoltunkat - hogy olyan teremtménnyé váltunk, amelyik több az emberszabású majomnál, és minőségileg különbözik tőle.

Távlatok

Ha sikerül a változásokat elfogadni, beletörődni az idő múlásába, új távlatok nyílnak. Ekkor válhat elkerülhetetlenné és szükségessé, hogy az ember rendbe tegye a személyiségének és családi, baráti kapcsolatainak olyan zavarait, amelyeket régebben elhanyagolt és igyekezett nem észrevenni. Ha sikerül új öndefiníciót találni, elfogadni magát, mint egy középkorú nőt, előtérbe kerülhetnek a személyiség rejtettebb oldalai. Ilyen a másokon való segítés, gondoskodás igénye, a fiatalabb nemzedék támogatása, hogy céljait elérje. Képessé válhat arra, hogy a fiatalokkal gyermekeivel és kollégáival ne rivalizáljon, hanem legyen inkább büszke rájuk.

A női hormonok termelődésének leálltát mindenki megérzi. Ki így, ki úgy. De azért nagy általánosságban senki nem érzi jól magát a bőrében.
Sokan panaszkodnak ebben az időszakban a szexuális élet örömtelenségére. Ennek oka legfőképpen az, hogy számos hölgytársunk hüvelyi szárazsággal küzd. Az együttlétek ezért fájdalmasak lesznek, és egyre kevésbé kívánják az összebújást. Pedig a szex akár örömtelibb is lehetne, hisz ilyenkor már nem annyira fenyeget a teherbe esés veszélye.

Természetesen sok olyan ember van, aki az időskori szexualitást ízléstelennek, szégyellni valónak, legjobb esetben különösnek tartja. Amikor idősebb emberek összeházasodnak, akkor „társat" keresnek, és azt feltételezik róluk, hogy nem érdekli őket a szexualitás vagy már nem képesek a nemi életre. Ilyen társadalmi elvárások mellett nem meglepő, hogy a valóság ehhez közelít.
1959-ben Golde és Kogan egy tanulmány készítéséhez felkért egyetemistákat, hogy fejezzék be a következő mondatot: „A legtöbb idős ember számára a szexualitás ..." Majdnem mindannyian így folytatták: „már a múlté", „elhanyagolható", „nem fontos", ami híven tükrözi a társadalom elképzelését, vagyis hogy egy bizonyos életkor után az emberek közömbösek vagy közömbösnek kell lenniük a szexualitás iránt. Ha nem, akkor vén kéjenc férfiak vagy vén élvhajhász boszorkányok.
Einstein szerint: élni annyi, mint megöregedni

Ahogy a természet körforgásában a különböző évszakok törvényszerűen és automatikus pontossággal bekövetkeznek, így van ez az ember életében is. A virágos tavaszi napokat felváltja az őszi hervadás és a lassú elmúlás. Világhírű és nagyhatalmú férfiakat, híres színésznőket vagy névtelen szürke kis embereket egyaránt elér a földi életben az elhasználódás és az elmúlás — ha megérik.

Senki nem várja el az ősztől, hogy rügyeket fakasszon, miért várnánk el idős korunkban a napi szenvedélyes szexet? A szexualitás mennyisége de minősége is megváltozik az évek múlásával!

Napjainkban sokszor a nagypapa ad tanácsot az unokájának, hogy a szex nem teljesítménysport és nem lóverseny! A fiataloknak több szexuális problémájuk van, mint az idősebbeknek.

Nem lehet az öregséget rászedni. Az rajtunk van, akár hívtuk, akár jött. Nem küszködni kell ellene, hanem jó lélekkel elfogadni, amit az Úristen rámért az emberre. (Déry Tibor: Kedves Bópeer)

A szex bármely formája, a csók, a petting is, fokozza a hormontermelést és lelassítja az öregedést!

Ha az ember azokat a brosúrákat olvassa, amelyeket a nőgyógyászok várójában helyeznek el – nyilván nem véletlenül –, hamar arra a következtetésre jut, hogy egy nő menstruáció nélkül tulajdonképpen már nem is nő. Az érett korú, ötven feletti nőket úgy mutatják be ezek a gyógyszergyárak által kiadott vagy szponzorált füzetecskék, mint állandó hőhullámoktól és kóros hangulatingadozástól szenvedő, és az egyre törékenyebb csontok miatt hamarosan a mozgásban is korlátozott, egyre ráncosabb és valósággal kiszáradt öregasszonyokat. Ez várható, hacsak… Hacsak nem kezdik el szedni mihamarabb azokat a csodabogyókat, amelyek elfújják a hőhullámokat, megszüntetik a hüvelyi szárazságot, a ráncos bőrt. A változó kor betegséggé minősítését is mind gyakrabban kérik ki maguknak a nők. Nem ez az első alkalom, hogy az orvoslás a gyógyszeriparral karöltve teljesen normális életfolyamatokat betegségként tüntet fel. A terhesség és a szülés már korábban egészségügyi eseménnyé vált, és most ez történik a klimax esetében is.

Általában egyharmadra tehető azoknak az ötven feletti nőknek az aránya, akik az öregedést “méltósággal” fogadják. ők azok, akik tudomásul veszik az idő múlásával bekövetkező testi változásokat, és igyekeznek a következményeket egészségtudatos magatartással mérsékelni. Sportolnak, egészségesen táplálkoznak, és nem dohányoznak. A változások ellenére is összességében pozitív érzésekről számolnak be. A következő egyharmadot azok a nők teszik ki, akik egyszerűen nem foglalkoznak az öregedés kérdésével. A legkülönbözőbb okok miatt sem az egészségükkel, sem az évek múlásával nem törődnek különösképpen. A harmadik harmadot azok teszik ki, akik nagyon gyakran szednek gyógyszereket, minden testi és szellemi változást aggodalommal vesznek tudomásul. A nőknek mintegy tíz százaléka az idősödést nagyon súlyos fenyegetésként éli át, és ezt a rossz érzést többek között a hormonpótlással próbálják távol tartani.
Természetesen nem vitatható, hogy a változás éveiben igen jelentős biológiai átrendeződés zajlik le a női szervezetben, és ennek gyakran súlyos egészségi következményei is vannak. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, hogy az egész folyamatnak milyen mélyebb értelme van, vagyis mit “akar” a természet elérni azzal, hogy egy bizonyos életkor után teljesen átállítja a női szervezet hormon működését. A termékeny években a magas ösztrogén termelés tartja fenn a rendszeres peteérést, és ezzel megteremti a terhesség előfeltételét. A nők szervezetében más hormonokból is sok van a nemileg aktív években. Ezekre valószínűleg azért van szükség, hogy a gyermekneveléssel járó terheket tartósan és hozzávetőlegesen azonos érzelmi-indulati szinten viseljék. Más szavakkal: bizonyos hormonok (is) teszik a nőket jó anyává, türelmessé és gondoskodóvá. Kérdés ezek után, hogy ha ezeknek a hormonoknak a mennyisége lecsökken a szervezetben, tekintsük-e ezt egyáltalán hiánynak? Hiszen a nők ebben a korban már nem szülnek, szoptatnak, nincs szükségük arra a végtelen kitartásra és türelemre, ami nélkül alig lehet átvergődni a kisgyerekes életszakaszon.

A hormonszint változását akár egészségesnek is tekinthetnénk, hiszen számos bizonyíték van arra, hogy ez akadályozza a daganatos betegségek és egyes időskori elváltozások kialakulását. Vagyis egy bizony hormonösszetétel és hormonszint csak egy bizonyos életkorban szükséges a nők számára. Miért kell nagymama korú nőknek csak azért hormonpótlást adni, hogy bizonyos, az aktív korú nőkre jellemző állapotot fenntartsunk náluk – kérdezik a témával foglalkozó szakemberek.

Vagyis itt az ideje, hogy megváltoztassuk az öregedéssel, és különösen a nők öregedésével kapcsolatos eddigi nézőpontunkat. A harmadik életszakasz ugyanis a nők számára különösen sok lehetőséget kínál, ha nem rémülettel közelednek hozzá. Aki képes a változásokat természetes folyamatként szemlélni, az a veszteségek mellett számos új lehetőségre is bukkan. Az idősödő férfiak és nők életmódját, egészségi állapotát, hangulatát összehasonlítva, egyértelmű, hogy az utóbbiak nagyobb tartalékokkal és változási potenciállal rendelkeznek. Még akkor is, ha erőteljes (gyógyszer-kereskedelmi) nyomás nehezedik rájuk, hogy többet foglalkozzanak a veszteségeikkel, mint a lehetőségeikkel. A párnak újra kell definiálni kapcsolatát. De lehetőség is arra, hogy az ember meglévő energiáit már ne csak a gyerekeire, hanem önmagára, kapcsolataira, hobbijaira is szentelje.
Klimax idején sérülhet a női identitás is, ha fiatalabb korban túlságosan hangsúlyozott volt a külső szépség, a fizikai vonzerő. Napjainkban a női identitás egyre inkább a jó külsőre, a szépségre épül, éppen ezért súlyos önértékelési zavarok jelentkezhetnek a klimaxos nőknél. Egyre gyakoribbak a medicina által felkínált „megfiatalító” plasztikai műtétek. A szépségipar és a kozmetikai sebészet technikáinak fejlődése és egyre nagyobb elérhetősége is nagyban hozzájárul a külsővel való krónikus elégedetlenséghez. Ez aztán visszahat ezen technikák fejlődésére, fenntartva ezzel a keresletet irántuk. Az illúziót ti. fiatalabb vagyok - ideig-óráig valóban megadják, de inkább nehezítik az idő múlásának az elfogadását és ezzel együtt az ifjúság elengedését. (Érdekes adat: a kozmetikai sebészeti betegek 20 %-a ma is „visszajáró!) Ha sikerül ezeket a változásokat elfogadni, beletörődni az idő múlásába, új távlatok nyílnak. Gyakran ekkor válik elkerülhetetlenné és szükségessé, hogy az ember rendbe tegye a személyiségének és családi, baráti kapcsolatainak olyan zavarait, amelyeket régebben elhanyagolt és igyekezett nem észrevenni. Ha sikerül új öndefiníciót találni, elfogadni magát, mint egy középkorú nőt, előtérbe kerülhetnek a személyiség rejtettebb oldalai. Ilyen a másokon való segítés, gondoskodás igénye, a fiatalabb nemzedék támogatása, hogy céljait elérje. Képessé válhat arra, hogy a fiatalokkal – gyermekeivel és kollégáival – ne rivalizáljon, hanem legyen inkább büszke rájuk.
A téma nagyon fontos. Annál is inkább, mert nem merünk szembenézni az öregedéssel, és azokkal a természetes testi elváltozásokkal sem, amelyek a kor szépségideáljától, a széptől mint szinte egyetlen elfogadott és sulykolt női értéktől eltávolítanak minket. S ha nincs más értékünk, akkor görcsösen ragaszkodunk hozzá. Régi korokban, amikor az emberek az Istennel szorosabb kapcsolatban álltak másként gondolkoztak erről. Ez olvasható az Újszövetségben a női szépségről (vagy inkább értékről): "Akiknek ékessége ne legyen külső, hajaknak fonogatásából és aranynak felrakásából, vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent aszonyok is, akik Istenben reménykedtek...(1. Pét. 3.3-5) Napjainkban igen kevés szó esik a belső értékekről, az emberi kiteljesedésről, a bölcs szívről, stb., ami a kor előrehaladtával egyre inkább a miénk lehet. A krízishelyzetek, a próbák segíthetnek abban, hogy jobbá váljuk, nemesebbé, bölcsebbé, s ezáltal mások számára hasznossá.. Azt hiszem, ezen pozitív lehetőségek nélkül még nehezebb lenne szembenéznünk a krízisekkel. Talán furcsa, de minden krízis egy lehetőség is. Kérdés, hogy a megfiatalító plasztikai műtétek milyen előnyt és hátrányt jelentenek, hogyan befolyásolják lelkünk működését, hiszen becsapjuk önmagunkat is. Nem?
A nők negyvenes éveiket elérve pozitív változásokra is számíthatnak, hiszen a szexualitás területén eddig sok tapasztalatra szert tett nők korban hozzáillő házastársukkal, partnerükkel a férfiaknál ebben a korban bekövetkezett változások miatt akár az addiginál nagyobb összhangba is kerülhetnek egymással.

A változás és a lelkünk

A változó korba lépő nő ingerlékennyé, labilissá válhat. Mivel belső nemi és testnedveinek működésében fennálló egyensúlya megbomlik, elveszíti lelki egyensúlyát is.
Koncentrálóképessége csökkenhet, és ha nem talál megértő, a problémája iránt nyitott családra, esetleg korábban családja mártírjaként élt, akkor szélsőséges esetben akár öngyilkossági kísérletig fokozódó depresszió alakulhat ki nála. A férfi erő dominanciája miatt csökken a szexuális érdeklődése, ami még tovább gyengítheti párkapcsolatát. Mivel lelki nyugalma háborgó, alvászavarok jelentkezhetnek nála, ez a zaklatottságát fokozza. Egyben átéli a nőket olyan erősen sújtó "öregedés" érzését, ebből adódó önértékelési zavarait pedig nem lehet gyógyszerekkel feloldani.

A gyógymódok a természetből

A reklámok hatására számos gyógyszerbe vetjük bizalmunkat, egyes tüneteket külön kezelünk, noha látjuk, hogy a menopausa szinte társadalmi szükségszerűségből, lelki viszonyaink egyenes folyományaként lép fel, és megoldani sem tünetenként, hanem holisztikus egységben lehet őket. Természetesen az orvosok véleményét meg kell hallgatnunk! Az életünkkel való számvetés egyik legfontosabb korszaka is ez. A nőknek ilyenkor érdemes horoszkópot rendelniük, kézíráselemzést csináltatniuk, vagy más a teljes lelkükkel foglalkozó, átfogó, visszaigazolást adó lélekelemzést végezniük. A teljes testtel foglalkozó, globális gyógymódokat alkalmazó orvosokat is érdemes felkeresni, és gyógymódjaikat - természetesen megbeszélve, összehangolva - együtt alkalmazni az általános orvosok által rendelt kúrával.