Szingli maradsz?

 Mi akadályozza meg, hogy egy szingli életmódot folytató nő párkapcsolatban éljen?

Elsősorban ő maga! Nézzen mélyen magába és képzelje el, hogy mindig így fog élni: szabadon, egyedül. Az ünnepeken mindenki tartozik valahova, Ön max. harmadik kerék lehet valamelyik baráti házaspárnál, vagy a hasonló barátnőivel töltik az ünnepeket. Nyaralni egyedül vagy barátnőkkel menni. Tetszik ez? Mert ha igen, akkor nincs és nem is lesz problémája. De ha ez valamiért nem tetszik, akkor olvasson tovább:

A szinglik szerint:

1. „férfiak vannak, de egyikük sem üti meg a mércét.” Ez a mondat azt mutatja, hogy magasra tette a mércét. Persze, nagyon sok férfi elhanyagolja magát, lusták, kiszolgáltatják magukat, na de nem mind! A mindig tip-top, okos, talpraesett nő mellett a férfi elbizonytalanodik, főleg, mert sokuknak nem is volt férfimintája. (Elvált szülők gyerekei) Ezért jó, ha egy nő „van olyan okos, hogy elég butának tettesse magát,” legalábbis kezdetben. Nézzük meg, hogy a sok buta liba körül hogy donganak a férfiak! Mert mellettük ők az okosak!

2. „hol van az a férfi, aki még nálam is agresszívebb??” Nem kellene nő létére talán ennyire agresszívnek lenni? Lehet, hogy a munkahelyén így kell viselkednie, de a magánéletében igyekezzen szelídülni.

3. „majd ha” megszereztem a diplomámat, majd ha megtaláltam az állásomat, majd ha bedolgoztam magam, akkor fogok a férfiakkal foglalkozni. Csakhogy addigra a többség párkapcsolatban él, akkor lesz kezdő a kapcsolatteremtésben, és ez már ciki 30 évesen. De még mindig jobb, mint egyedül maradni. Határozza el most, hogy itt az idő!

4. „szüleim se éltek jól, minek szenvedjek?” Valóban hatnak a családi minták, az elvált szülők gyerekei nehezebben mennek bele tartós kapcsolatba. Úgy is házasodnak, hogy „legfeljebb elválok”. De miért ne lehetne csakazértis megmutatni, hogy az enyém jó lesz??

5. „nehogy már egy konyhatündér legyek!” Ezekkel a nőkkel fordul elő nagyon gyakran, hogy elvárják, hogy a férfi vegye ki a részét a házimunkából, aztán meg lemulyázzák.

A szinglik jó tanulók voltak, tehát inkább tanultak, mint a konyhában jeleskedtek. Most ez a feladat nehézséget jelent számukra. Pedig ez is megtanulható! Különben is, a mai férfiak nem várják el a háromfogásos meleg vacsorát, sőt, hajlandók a házimunkából is kivenni a részüket. Tisztában vannak vele, hogy ha ők nem tudják eltartani a családot, akkor nem kívánhatják, hogy az asszony a munka mellett még befőzzön. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy az asszony dolga a család összetartása, ami egy szépen terített asztal mellett a legkönnyebb.

A szinglik pszichológiai problémái:

n    Autonómia, önmegvalósítás ára a magány. Ezzel sokan küzdenek, mert nem szeretnek valójában egyedül lenni, azt magányként élik meg. Azonnal bekapcsolják a TV-t, a rádiót, ha hazaérnek, nehogy a saját gondolataikkal kelljen kettesben maradniuk.

n    Szomorúság jellemző sokukra. Nincs a házban gyerekzsivaly, kacagás. Sokszor még az se, akihez szólhatnának egy szót.

n    Társtalanság vesz erőt rajtuk elég gyakran. Nincs kivel megbeszéljék a problémáikat. „Különben is, el se mondom, mert mindenkinek megvan a sajátja.” –mondják. Ha egyre jobban belesüppednek a szomorúságba, a barátaik se szívesen találkoznak velük. Gyakran nyugtalanság vesz erőt rajtuk, megjelenik az önsajnálat, elbizonytalanodás.

n    Csökkentértékűség kezd elhatalmasodni, mert „mindenkinek van valakije, csak nekem nincs”. Alkalmatlannak érzi magát mindenféle párkapcsolatra, már annyira megszokta a magányt. Ha valaki mégis „kezdene vele”, akkor olyan undok, hogy az illető elmenekül.

n    Pánikbetegség, depresszió is kialakulhat. Szinte saját magukat hajtják bele.

Azonban azok a szinglik, akik elkezdik a régen „vénkisasszony”-nak nevezett nők életét élni, vagyis igyekeznek hasznossá tenni magukat a családban, ők az „összekötők”, a gyerekfelügyelők, az öregekről gondoskodók, soha nem kerülnek ebbe a helyzetbe!