ÉS HA MÉGIS VÁLUNK?

Milyen okok miatt határoznak az emberek a különélés mellett? Az első helyen a féltékenység, a megcsalás áll, majd ezt követi az alkoholizmus. Mindenki szeretne a legkevesebb sérüléssel távozni egy kapcsolatból, arra viszont már kevesen ügyelnek, hogy ők milyen sérüléseket okoznak a másiknak. "Mi intelligensen fogunk elválni" - hangoztatják sokan, de aztán mégsem azt teszik. Hogyan lehet intelligensen elválni?

• A válás döntő pillanata az, amikor a házasfelek rokonaikkal, barátaikkal is közlik válási szándékukat, Együtt már lehet, hogy máskor is "el-el játszottak a gondolattal," de akkor még egyikük se vette komolyan.
• Ezt az egyetlen módot érzik már mindketten a dolgok elintézésének, és ezt el akarják hitetni másokkal is. E helyett inkább beszélgessenek a problémáról barátaikkal, hátha érkezik jobb javaslat is.
• Nem illik pocskondiázni a másikat, gondoljunk arra, hogy évekig vele éltünk, egy ágyban aludtunk stb, (arról már nem is beszélve, hogy mi választottuk házastársunknak.)
• A barátokat ne akarjuk kisajátítani, ne vesszünk össze azzal, aki még tartja a kapcsolatot házastársunkkal. Ez nem árulás, csak egyszerűen őt is szimpatikusnak találja valamiért.
• Ne vágjunk egymás fejéhez mindent, most már késő!
• Ne mondjuk azt, hogy sose szerettük! Akkor miért éltünk vele? Ilyen megalkuvók voltunk?
• Higgyük el, hogy egy kapcsolatot ketten alakítanak, és mi is hibásak vagyunk, nemcsak ő. (Ha megcsalt, annak is oka lehetett.)
• Beszéljük meg, hogy mit mondunk a gyerekeknek és együtt közöljük velük a tényt. Biztosítsuk őket arról, hogy nem tehetnek semmiről, mindketten szeretjük őket és a jövőben is bármikor találkozhatnak az elköltöző féllel.
• Tudjuk, hogy a gyerekek nem fegyverek, hanem önállő lények. Ne azzal álljunk bosszút a másikon, hogy a gyerekeket nem engedjük hozzá, vagy elidegenítjük tőle. Ez később visszaüt! A gyerek egyszer felnő és másképp fogja látni a világot, mint azt a szülő "betáplálta" neki.
• Ne állítsuk a magunk oldalára a gyerekeket! A gyerekeknek szükségük van arra, hogy mindkét szülőjüket tisztelni tudják. Ha ezt elvesszük tőlük, komoly leki sérüléseket okozunk nekik, amik esetleg csak felnőttkorban, az ő párkapcsolatukban derülnek majd ki!
• Ha volt házastársunk pozitívan közelít ( pl. koccintani akar velünk az együtt töltött évekre) ne utasítsuk el! Lehet, hogy neki nagyobb erőfeszítés ezt a lépést megtennie, mint nekünk elfogadni. "Nem esik le az aranygyűrű az ujjunkról!" - szokták mondani.
• Az osztozkodásnál ne azt nézzük, hogyan okozhatnánk minél nagyobb fájdalmat (és költséget) a másiknak, hanem azt, hogy mindkettőnk további élete biztosítva legyen anyagilag.
• Próbáljuk ki, ha mi rendesek vagyunk vele, ő is az lesz velünk!
• Legyünk tisztában azzal, hogy ha gyerekeink vannak, akkor az élet nagy eseményeinél, mint családi esküvők, az unokák megszületése, a nagyszülők halála, stb. jelen kell lennünk, nem gyűlölködhetünk egy életen át!
• Ne versengjünk egymással, mert a gyerekek nevelését a legjobban úgy ronthatjuk el, ha rivalizálunk egymással akár az ajándékozás akár a nyaraltatás terén!
• Bizonyos idő elteltével már ne nyalogassuk a sebeinket, hanem próbáljunk meg új kapcsolatra szert tenni, mert aki sokáig él egyedül, egyre nehezebben teszi majd ezt meg.