Szeretném megosztani a kedves olvasókkal egy fiatalembernek a gondolatait, levelét, ami felüdülést okozott nekem is.

... Ő volt eletemben az első nő, nagyon sokat vártam arra ki lesz az életemben az, akivel egy ilyen bensőséges kapcsolatot kialakíthatok. Nagyon sok barátnőm volt, de soha nem éreztem érettnek a kapcsolatot ahhoz, hogy lefeküdjek bármelyikkel is. Így még mielőtt megkérdőjelezték volna, az identitásomat, szakítottam velük, nem esett nehezemre hisz éreztem hogy nem az IGAZI egyik sem. Aztán 2004. január 30-án történt valami, megismertem ŐT, egy pillanat alatt lenyűgözött, még csak chateltünk, nem is láttam őt de már tudtam a reakcióiból, válaszaiból, hogy kivel van dolgom, egycsapásra szerelmes lettem, a chatelést felváltotta, a beszélgetés, majd március 4-én az első találkozás. Fantasztikus volt, láttam már róla képet, de az a pillanat a mai napig heves emlékként tör fel belőlem. Egy gyönyörű lánnyal találtam magam szemben. Hát így kezdődött az életünk együtt.

    A szexuális életben is megtaláltuk a közös hangot nagyon, hamar, persze az első alkalom, akkor nagy szenvedés volt, nem is jött össze. Ma már csak nagyot nevetünk rajta mind a ketten, hisz azóta minden együttlétünk, kisebbfajta szertartás, és nagyon élvezünk minden pillanatot. Vannak napok mikor valamelyikünk fáradt, vagy stresszes a munka miatt, de mindig fel tudunk oldódni egymásban, mindig megtaláljuk a közös nevezőt, hisz mindketten kívánjuk egymást, de a szó pozitív értelmében és nem a napjainkban lebutított pejoratív értelemben.

    Soha nem bántam hogy nekem ilyen sokára, 23 évesen volt az első, inkább a barátok előtt volt kínos, mindig titkoltam, hisz ez a téma kellemetlen volt nekem, ma ez már nem divat, ma már nem szeretkeznek sokan, hanem szexelnek. Én szeretkezni akartam valakivel aki érzelmileg is társam, nem csak egy "forró lyuk" ahova betehetem, ha kedvem van. Így egyre többen lettek lány barátaim, mert velük lehetett beszélgetni, velük lehetett sétálni csak úgy és meg sem szólalni, csak nézni a naplementét vagy bármi más egyebet. Mára már sokan eltűntek, csak egy-két ilyen barátom maradt. Azt hiszem, akkor tanultam meg, mi az, amit a nők szeretnének egy kapcsolatban, minden barátom kitárulkozott, nyíltan beszéltek a srácokkal való kapcsolatukról, a szexualitásukról, hogy mire vágyik igazán egy nő.

    Eljutottam oda a kínos hallgatások után, hogy büszke vagyok arra, hogy nekem így alakult az életem, meg akarom tartani ezt a csodálatos nőt, örökre, és mindig boldoggá szeretném tenni, hogy amit egyenlőre ő is így érez, az maradjon is benne meg. Persze még mindig nem tud senki erről az oldalamról, csak ő. Sajnálom azokat a nőket, akik nem mernek kitörni a színlelés alól, és kénytelenek azzal beérni, amit társaik vagy a pornófilmek világából merítenek, és amire azt hiszik hogy a nőknek szüksége van. Pedig szerintem nem nehéz belátni, hogy egy nő sem izgul fel az arcára, mellére ürített ondótól, és a legkevésbé sem lesz attól orgazmusuk. Sajnos valóban, ma nem lehet látni, vagy hihetetlen ritka az a film, ahol egy igazi szerelmeskedést látni, ahol izzik a szenvedély a levegőben, és leugrik a képernyőről az igazi erotika és érzelem. Az aktusok túl direktek, nyakatekert pózokban, és elképzelhetetlen hanghatások közepette szexelnek. Ugyancsak hihetetlen számomra, hogy sok nő már attól sikongat, és visít, hogy valaki hozzáér a mellbimbójához. Ilyenről a legkevésbé sem számolt be egy barátom (se fiú se lány) sem, de a hangokról is csak nagyon finoman beszéltek, általában amikor már a csúcspont felé közelednek vagy épp ott "vannak". A mi kapcsolatunkban is jelen vannak a hangok, megmondom őszintén nagyon szeretem mikor párom a sokadik orgazmus után kéjesen sikongat a gyönyörtől. Sosem gondoltuk hogy pornófilmet kéne nézni ahhoz hogy "lendületbe" jöjjünk. Mindig mindent egymásra, és a fantáziánkra bíztunk.

    Sosem voltunk teljesítményorientáltak, persze az elején, mikor még a sok bénázás korszakában, egyszercsak azt mondta, most többször is sikerült elmennie, vagy amikor mondta, hogy most valamilyen más orgazmusa volt, olyan "pisilős" érzés, nagyon örültem. De soha nem fordult volna elő, hogy azért kezdtünk bele egy-egy "játékba", hogy márpedig most hüvelyi orgazmust fogunk "csinálni" és kész! Ment minden a maga útján. Szerelmeskedéseink után általában mindig finoman  megbeszéljük mi is történt, hogy érezte ő, hogy éreztem én, volt e valami kellemetlen, vagy különösen jó abban, amit csináltunk. Sokszor én sem tudnám megmondani egész pontosan hogyan történnek a dolgok, csak történnek, az elejére mindig emlékszem, aztán filmszakadás... Ő is azt mondta, hogy szinte mindig teljesen kikapcsol, és ő nem számolgatja, csak jól érzi magát, tart amíg tart.

    Hát ezek egy 24 eves fiú tapasztalatai a szexuális életben. Biztos van, amit még nem próbáltunk ki, biztos lesz olyan amit nem is fogunk, mert feltétlenül monogám típusúak vagyunk, a hálószobába, sem barátokat, sem idegeneket nem fogunk beengedni, az a mi legbensőbb érzéseinknek, szenvedélyünknek a színtere.

    Az ő életében én vagyok a második, tehát nem az a tipikus mai liba, aki az élvhajhászás közepette mindenkinek szétteszi a lábát. És nagyon nagy tisztelet azoknak a lányoknak akik az ő példája mentén járnak. Higgye el mindenki, nem abban rejlik az élvezet, hogy mindenkivel szexelünk, hanem hogy egyvalakivel, aki rendkívül fontos számunkra, szeretkezünk. Tudom, hogy furcsa ez az én számból, hisz mondhatna bárki nincs összehasonlítási alapom, de tudom, nem is(!), a szívem legmélyén ÉRZEM, hogy így van!