A magyar nyelv világrekordja!

Az uraság tekergeti

nagy hevesen a leányt,

A kereskedő bedugja

Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyügyölgeti

Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni

Tanul kinn a falvakon.

De befirkant az írnok úr

A szajhának, - csak legyen!

Doktor urak hersentenek

Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befötyöl

Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,

Ha megáll neki a lány,

Diákember keceficél

Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,

Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikákban:

A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,

Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,

De csak tököl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,

Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni

Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,

S benyom a nyomdászlegény,

Brügöl a cigány, és kupiz

A nyaviga hevenyén.

Besavanyít a takács,

S a harangöntő bekólint,

Csesz a varga jókedvében,

Ősrégi szokás szerint.

Vadász lő - úgy, ahogy kell,

Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestő,

Prettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,

Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,

Becsavar az obsitos

Becserez a tímárlegény,

Kéményseprő meg befűt.

A markőrök belökdösnek

Ahol lehet mindenütt.

A gombkötő vígan pitykéz,

Kefekötő bekefél,

A tudós csak cicizni tud,

Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal

A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,

De sose fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,

Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pincér,

A szakácsné ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,

Becserrent a laboráns,

Bojtár gütyöl, s a frajlának

Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,

És befúr az asztalos.

Megélvez a szolgabíró,

Ha a leány takaros.

A rézöntő meg becsörrent,

Patikárus meg beád,

Közösül a polgármester

Lassan mozgatva a farát.

Befreccsent a tűzoltó, ha

Csőre kapja a leányt,

A dinnyecsősz meglékeli,

Ha a nő hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,

És szurkol a zord finánc,

Szakácsnőt a kapu alatt

Megböki az ordinánc.

Zsandárkáplár tíz körméről

Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni

A lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,

És betol a péklegény,

Párzik a bús filzopter,

Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor

Csinál két s több numerát,

Azt mondja a nóta, hogy nincs

Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érthető, hogy

Még a pap is kupakol.

A kovács meg bever neki,

Szikrázik - az áldóját!

Az inas csak bagzani tud,

Hágni pedig a kocsis,

A vén baroneszt jól megcékel

Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi

A leánykát - hogy csak nyel,

A miniszteri tanácsos

Rendszerint már csak - …figyel.

A széplélek csak kettyinget,

Szemlesütve, sötétben,

A nagy kujon megprütyköli

A legyet is röptiben.

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük,

Alhatnak ők afelül,

A hatökrös gazda baszik

A világon egyedül!

Lőwy Árpád

Akadémikus